77. Henry él

De Henry él. Ha nem ez, egy másik.
Mindig lesznek henryk a világon,
míg a világ maga el nem vásik.
Élnek, míg nem lógnak egy ágon.
Hadakoznak magukkal, a léttel,
a semmivel, ami rág belül.
Olykor egy a lábad elé térdel,
mert szeretne élni emberül.
A másik meg becsukja az ajtót,
hogy elűzze a rettenetet:
nincsen várni már semmit sem attól,
kit szerettem, de nem szeretett.

Henry él, ha meg nem halt még egyszer,
vagy még egy pár tucatszor talán,
de nem mossa le semmilyen vegyszer,
hogy itt feküdt a lét asztalán
felszolgálva felzabálni testét,
lelkét, mint felszolgáljuk magunk,
mert el nem fedheti semmi festék,
hogy mindegyik Henry mi vagyunk.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

Utoljára frissítve:2020. október 06., kedd 18:10
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned