Viharban


Elhallgatnak a varjak, csend üli már a vidéket.
Nem súg semmit a fűz szomorú levelének a szél sem.
Néma halak buknak fel a tóból, tátog a szájuk.
Csöndes a víz, nem mozdul a felszín. Szürkül az ég. Fenn
már zordon felhők gyülekeznek. Horkan az orkán,
és elkapja derékban a nádast, ropja a táncát.
Erre meg arra is hajlik a sok szár, megmarad állva.
Nem törik el, mert adja magát önként a viharnak.
Villan a villám, feldübörög most hosszan az ég is.
Reszket a tájék. Görnyed az élő, várja az ostort,
és már csapja is őt az eső. Még messze a hajlék.

Utoljára frissítve:2020. október 06., kedd 17:52
Címkék:
Értékelés:
(1 szavazat)
Szilasi Katalin

Szerkesztés alatt...

Kapcsolódó elemek

Legfrissebbek a szerzőtől: Szilasi Katalin

Tovább a kategóriában: « Mikor még Jojó »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned