Boríts be...


Ha fázok, boríts be avarral,
ne érezzem az idő vasfogát,
úgyis majd elhordja a konok
szél, és minden suttogása
a halálról beszél.

Ha fájok, ne anyámként nézz
rám, ő szerető szavakkal
sóhajtozott. Ne légy az
esztelen, a bolond,
mint a sosemvolt
nagyanyám.

Ha érzek, kicsit közelebb
ülj, és érezd át
az univerzum minden
haldokló csillagát,
ha fogom kezed,
lassan és tört szemekkel
ahogy vigyázok rád.

Ha mennem kell, engedj,
és a végtelen fák
idegmaró sóhaját
halld, s ahogy
léptem vegyül
a haldokló levelekkel.

Ne kérj tőlem semmit.
Vagyok, ki vagyok,
az űrök lehulló csillaga,
pedig csak egy
kövön ülök,

míg kinyílik az ég
örök és hűs ravatala.

Sánta Zsolt

                                                 Rövid önéletrajz

        Sánta Zsolt vagyok, Szlovákiában, Nagykaposon élek (1974-ben születtem Dunaszerdahelyen, Szlovákiában), a Debreceni Egyetemen végeztem 2012-ben néprajz szakon, bakalárként.

    Verseket már gimnazista korom óta írok, korábban az alapiskolában prózákat írtam, amelyekkel döntős helyezéseket is sikerült elérnem, de igazán verseket intenzíven 2008 óta írok. A Poet Ékkövei című verses antológiában 10 versem szerepel, kitűnő költőtársaim között (2009-ben jelent meg). Saját verseskötetem 2005-ben magánkiadásban látott napvilágot „Lágy fuvallat már a lelkem” címmel. Azóta számos magánkiadású verses Antológiában is megjelentek verseim.

      Hogy egy sablonnal éljek: A költő ír, mert nem tehet mást, és kapukat nyit lelke világának ösvényeire.

Legfrissebbek a szerzőtől: Sánta Zsolt

Tovább a kategóriában: « Hajnali ébredés Áthallások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned