Egy mondat az alkotásról

 

Néhanap bennem árkot ás
a föld, a víz, a levegő,
ilyenkor kell az alkotás:
a tűz, csöndesen lebegő,

amely először arctalan,
mint az osonó félelem,
de mégis friss, új hangja van,
és nappal vagy rút éjjelen,

mindegy, hogy mikor érkezik,
de váratlanul jön meg, él,
itala: sósav, étke: szik,
idegeimen ő zenél,

és szívem izmain dobol,
majd megnyitja a láthatárt,
végül messzire vándorol,
hol eddig csak az átka járt,

és örökre ott is marad,
hisz pár nap csak míg itt lakik,
termőre fordít híg sarat,
s indul az első csillagig.

Csikai Gábor

1981. február 15-én születtem Csornán, de mindig is Kónyban éltem. A helyi általános iskola után a győri Révai Miklós Gimnáziumban érettségiztem, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán diplomáztam. Jelenleg Kónyban, az IKSZT Faluházban dolgozom, és szabadidőmben nem meglepő módon írok. Első könyvem 2013-ban jelent meg, melyet azóta már 18 követett, versek, mesék, regény stb. Írásaim rendszeresen megjelennek a helyi lapokban valamint különböző internetes oldalakon, verseim pedig már négyszer szerepeltek a József Attila Vers-Dal Fesztiválon, valamint publikáltam a Kisalföldben és A Hetedik irodalmi folyóiratban. Költeményeimet megzenésítve játssza Lukács István, Kilián Imre és az Ősforrás, K-Ember zenekar, a SzeRBusz zenekar valamint a Verskoncert zenekar, akiknek Valami szép című lemezén négy versem is szerepel. És ez még korántsem az út vége.

Tovább a kategóriában: « Átkom a csönd A Hold túloldalán »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned