68. Henry az agyát boncolja

Mr Henry boncasztalon fekszik.
& élve boncolja fel önmagát.
Kezében egy pár kicsorbult szike,
azzal hasogatja az agyát.
Nincsen nővér, aneszteziológus,
mr. Csont látja csak (egyedül ?),
hogy Henry, a volt geológus
agyába mily mélyen lemerül.

Már elveszve bolyong ott bent Henry.
A tekervények, mint a belek,
csúsznak odébb. Nem engedik menni.
Csont kérdi: - hé, te hülye gyerek,
mit matatsz ily mélyen az agyadban?
Mondd csak, hova is igyekezel?
- Félek, az agyagba beragadtam,
talán ez az út majd kivezet.

Szinte csupa vér már körül minden,
és a műtő csupa agynyesedék.
Odafentről, ha látja ezt Isten,
fejéhez kap: nem volt még elég?
- Szabad akaratot teremtettem,
és bár mindenható vagyok,
de azt azért még én sem sejtettem,
hogy ekkora barmot alkotok.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

Utoljára frissítve:2020. szeptember 06., vasárnap 12:05
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned