67. Henry buszozik

Henry a buszon ült, egy e-book
volt kezében, Berrymant olvasott.
A könyvbe temetkezve se lát, se hall,
de fölkapja a fejét egy szóra ott.

Bocsánat, de ha még egyszer
- szól egy illedelmes, baromi hang -
a lábát teszi keresztbe, vegyszer
sem mossa le, amit kap a képére. Bang!

És szájára egy nagy ököl
azonnal meg is érkezett.
- Hiába - gondolta -, én voltam ökör.
Egy betűről leesett az ékezet.

A taknyodon, vérben fogsz elcsúszni
- üvöltött rá a veszett barom.
- Szemed kilőném, csak nincs nálam csúzli.
Úgy lesz, ahogyan én akarom.

Kár, hogy lefejezés nincs törvénybe iktatva,
de holnapra én bevezettetem.
Ha lesz még egy féreg, pondró, bélsár-marha,
egyszer-s mindenkorra kedvét szegem.

Henry körül néz. A sok másik utas
telefonjába temetkezett,
de senki sem tárcsázza, s ebben ludas,
a legközelebbi sintértelepet. 

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

Utoljára frissítve:2020. szeptember 06., vasárnap 12:03
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned