A fagyöngy

A nyárfa búsan,
féltérdrehulltan
szól a fakínnak*: - Pusztíts, ha bírsz,
nem kell, hogy szeress,
légy hozzám kegyes,
legyen a lombod rajtam a dísz!

S Az: szívja nedvét...
A lét és nemlét
banális lett a fának ma már.
Virul a gyöngye,
„az erdők könnye”:
élősdi díszét tűri a nyár.

 

 

*fakín: a sárga fagyöngy (Loranthus europaeus) népies neve

Török Nándor

Bemutatkozás


A versek, a költészet számomra mindig is mentőövet jelentettek és jelentenek, egy menekülési lehetőséget biztosítanak bizonyos szituációk, jelenségek feldolgozásához, megértéséhez, meg-oldásához. Egyre inkább szükségem van erre, hogy a világban az általam elképzelt értékrend hiánya ne zavarjon és együtt tudjak élni vele (a megváltoztathatatlannal). Ezért fontosak a versek, akár olvasom, akár írom őket.
Emellett persze lenyűgöz a nyelv szépsége, a szavak variálhatósága, a bennük lévő rejtély meg-fejtésének élménye. Magával ragad ugyanabban a sorban a betűkbe bújtatott szórakoztató já-ték és a szárnyaló gondolat filozófiája.

Megjelent köteteim:

Érzelmek sodrában, 2015
Pajzs a résen, 2016
Hangok szürkületben, 2019
A Pillanat geometriája, 2020

Tovább a kategóriában: « Az út menti fű között Két nap »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned