utam


keskeny az út szürke-poros
bokám köré tekeredik
„Ne szaladj, hé, még elesel!”
fene bánja itt a tavasz

árokparton sárga virág
napsütötte napégette
kórók között árvacsalán
csak ő maradt árva gyerek

öreganyja öregszagú
kötényébe fújja orrát
„hegyet hágna, lőtőt lépne”
ha az isten is szeretné

szép menyasszony jegykendője
koszorúja nincsen néki
„Hej, ripityom!” ki mulat itt
főkötője sohasem lesz

egyik mellén egy szál virág
másik mellén is szál virág
felrepülne magos az ég
nincs ott semmi nincs ott senki

keskeny az út szürke-poros
bokám köré tekeredik
megkötözne marasztalna
de hiába elvisz a tél

Szilasi Katalin

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Szilasi Katalin

Tovább a kategóriában: « Ellenfény Levél »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned