Ellenfény

 

1.

A napkorong
keletre hanyatlik.
Félbehagyott építkezés a táj.

Ecetfák vesztegelnek
a sűrű, nehéz
csöndben. Indulnának.

Bárhová.

2.

Az emlékezet
összemossa
a tenger és a temető
határait –

neveket rajzol a víz
a fövenyre, majd
letörli őket.

Egy kisfiú szalad kacagva
valahová. Kezében apró
kavics a világ.

Siska Péter

1984-ben született Nyíregyházán. A Miskolci Egyetemen végzett, magyar szakos tanárként dolgozik. Verseivel 2004-ben a Kaleidoszkóp Versfesztivál díjazottjai közé került, és még ebben az évben tagja lett a Fecske Csaba által vezetett Új Holnap Stúdiónak, illetve a Fiatal Írók Szövetségének. Publikált többek között az Új Holnap, Zempléni Múzsa, Ex Symposion, A Vörös Postakocsi, Partium c. folyóiratokban, illetve több antológiában. Kötetei: Sztázis (2013), Párhuzamos királyságok (2015).

Legfrissebbek a szerzőtől: Siska Péter

Tovább a kategóriában: « Három Haiku Utam »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned