Vadászat-variációk

 

1. („magamra ismer”)

szarvasbőgető őszben a színek
összecsapnak
veszélyt kémlelő bokrok
léptektől riadó gallyak
arcodra kiülő csillag nézi felvérzett ingem
szél jön magamra ismer
szoknyád az égig lebben
veszélyt érlelő kürtszó zaklatott csaholások
dobhártyán doboló lármán kavargó
csend a másod
ahogy süllyed a tisztás félszeg alkonyába
a válladról hullócsillag menekül
utánad

2. („magára ismer” – diaporáma)


Színek ütközete
szarvasbőgető őszben.
veszélyt kémlelő vad
menekvőn
mégis üldözőben

Kürtszó
közvetlen közelről
zaklatott ebek csaholása
nyargalása a vérnek
dobhártyán doboló harci lárma

Széltől remegő bokrok
léptektől riadt gallyak
szoknyád az égig lebben
jelt ad
a küzdők összecsapnak

Aztán a csend
a leszálló alkony
magára ismer két tekintet
arcodra kiülő csillag
nézi felvérzett ingeinket


3. („magunkra ismer”)

szarvasbőgető őszben a színek összecsapnak
veszélyt kémlelő bokrok léptektől riadó gallyak
arcodra kiülő csillag nézi felvérzett ingem
szél jön magunkra ismer szoknyád az égig lebben
veszélyt érlelő kürtszó zaklatott csaholások
dobhártyán doboló lármán kavargó csend a másod
ahogy süllyed a tisztás félszeg alkony a hátad
mögött szakadó égbolt menekül utánad

 

 

 

 

Erlső megjelenés: Héttorony, 2017-05-17.

 

Bátai Tibor

BÁTAI TIBOR
1951-ben születtem, Budapesten. Feleségemmel tavaly ünnepeltük a negyvenedik házassági évfordulónkat, három fiunktól eddig öt unokával büszkélkedhetünk. 2006 végén a Határon Túli Magyarok Hivatala Sajtófőosztályának éléről az intézménynek a Miniszterelnöki Hivatalba történt beolvasztása folytán „prémium évek állományba”, azaz egyfajta előnyugdíjba kerültem, 2011 óta pedig teljes jogú nyugdíjas vagyok.
1969-ben, még gimnazistaként írtam az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több opuszomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból.
Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel.
Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok a Héttoronyban, az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a dunapARTon, a Lenolaj kulturális online műhelyben, a Tanítványi Láncolat irodalmi műhelyben, a Comitatus és a Kurázsi folyóiratban, valamint a Kupéban és a Holdkatlanban.
2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014 augusztusban én vehettem át az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. A Búvópatak idei júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.
2018 áprilisában elnyertem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned