60. A hegy és a szakadék között

A hegyen át jöttek, és Henry mögött
nem maradt más, csak a szakadék.
Miért állsz ellen, te nagyon lökött?
Nézd, mennyi a rohadék! –
szólt mr. Csont, hogy veszni látszott
a még birtokolt, talpalatnyi föld.
Henry csak bambán, elveszetten állt ott,
és csak nézett a buta ökör.

Hát hova mennék - kérdezte -, hátra?
Nincsen kiút számomra sehol.
- Nézd csak! - mr. Csont szólt. Nyisd a szemed tágra!
A többi időben, jókor elpucolt.
Vagy átállt. Mutatta nekik az utat.
Most talán a Bahamákon üdül.
Te maradtál itt csak védeni a kutat,
mégis képtelen vagy élni emberül.

Már ami neked emberséget jelent.
Mert a többi, tudod, nincs érte oda.
- Tudom - mondta Henry -, s nem értem a jelent.
Miért vagyok én ennyire buta?
De mindegy. Ha jönnek, tán útjukat állom.
Hiszen ez az út a semmibe vezet.
Hogy vinne bárhová, tudom én, csak álom.
És azt is tudom, senki nem nyújt kezet.

A hegyen át jöttek, és csak Henry állt ott.
Háta mögött semmi, csak a szakadék.
Kétségtelen, egykor ő nem erre vágyott.
És most röhög rajta minden rohadék.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

Utoljára frissítve:2020. augusztus 06., csütörtök 11:58
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned