58. Henry házassága

Henry házassága olyan, mint az ország:
tisztes látványt játszó, elrothadó szar.
Ugyanúgy nem kerülheti el majd sorsát:
nem utóbb megy pokolra, hanem hamar.

Henry tudja jól ezt, és mindig is tudta,
bár tagadta tartani a látszatot.
A semmibe vezet bármelyik útja,
amelyek közül még választhatott.

Napról-napra él az ország is, mint Henry.
Lelkére - testére féreg rág lyukat.
Előbb-utóbb úgyis pokolra kell menni.
Henry életét átjárja a tudat.

Mr Henry! Talán be kéne sorolni –
- szól mr. Csont most, aki háttérben áll.
- Miért nem izgatja a sok drága holmi?
Agyában miért nincs, más, csak a halál?

Mind be vagyunk zárva, hogyha tetszik, ha nem.
Ilyen a lét, ezen nem változtathatok.
Amit más szem látna, nem látja a szemem.
Amiben voltam, én abban maradok.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

Utoljára frissítve:2020. július 07., kedd 19:52
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned