Térkép
2020. május 12.

Nekem térkép e táj,
amelyben összefonódva benne van
a magas hegyek tisztasága
csupán a kéklő éggel fejünk fölött,
éjszakánként vak sötéttel,
amelyben milliárdnyi csillag izzik,
és benne van a völgyek mélysötétje,
árnyaikban szenvedés és kín tanyáz,
és benne van a széles síkság,
amelyen lágyan fújó szélben hullámzik
a következő év kenyere,
és benne van a lomhán kanyargó,nagy folyó,
amely szinte állni látszik nyárderékon,
de zabolátlanul sodorna el hidat, falut,
ha jön az ősz,
vagy tavasszal olvad,
ha megtehetné,
és benne van
a szívnek és a léleknek összes
fájdalma és hiánya,
sóvárgása soha meg nem kapott szerelméért,
a kedvesért, aki eltaszított,
akit elszakított, és elsodort
az élet, és benne hallom
csonttörő puffanását vasalt fegyvertusoknak,
csosszanását lábaknak a rakpart felé, ahol
dróttal kötnek össze kettőt, hisz így
a kettőre elég lesz egy pisztoly golyó,
és benne van a harckocsi motor robaja
sápadt, ködös novemberi reggelen,
és az egykori tizenhat évesek halálát
csúful áruló csürhe lacikonyháinak szaga
a téren.

Nekem térkép e táj minden sötétlő
völgyzugával, ahol szenvedés virágzik,
napraforgó-érlelő nyarával,
és a messzeségbe tűnő,
vágyódás-teli síkságaival,
a mámor égközelbe felmagasló
csúcsaival.
Még akkor is,
ha más e csúcsokat csupán
eltaposható vakondtúrásnak látván
nem tartaná méltónak még
megemlítésre sem.

Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

Tovább a kategóriában: « Haikuk Piros talicska »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned