A kert
 
A Rottenbiller- kertben
voltunk gyerekek
ébresztettek a vadszőlő indáin
átszökő fények, fürge gyíkok
szobánk falán, reggelek
napos homlokán.
Csattogó talpakkal rohantunk
a mezítlábas nyár felé
kezünkben cukrozott kenyér
kristály tömés öcsém tejfogában.
Felrebbentünk kis, vad madarak
szelet kavarva futottunk a dombra
játszani vágyó, háborús gyerek
repeszt keresni, mert a dühös ég
bokros hátát hajnalban megsorozta.
Háború volt.
A kert gyanútlan zöldellt és buján
a nap, mint kívülálló sárgán ragyogott
az idő lustán pergett
ujjaink közt, aranyló homok.
Boldog gyerekkor!
Mindig csak szaladtunk,
hol vágyainkat kergettük loholva,
hol beteljesült vágyaink elől
futottunk, lélekszakadva.
Egymásra villant újra a szemünk
irány a kapu, ablak a világra,
az úttesten hosszú néma sorban
emberek mentek, köztük sok gyerek
integettünk, nem intettek vissza
letört ágként lógtak a kezek.
Hat éves voltam, nem értettem semmit
csak álltam, míg egy durva szó
visszalökött a kertbe
rohanni kezdtem, rémült, kis állat
biztonságán golyó ütötte sebbel
a válaszokért anyámat keresve.
Zentai Eta

Zentai Eta vagyok, néhány szó magamról. Budapesten születtem 1938-ban. Mindent kicsit később csináltam, mint lehetett volna. Könyvtárosi diplomát már két gyerek mellett szereztem, és az írásba is nyugdíjasként szerettem bele. Pályázatokon indultam, verseim, novelláim, meséim különböző kiadóknál és online felületen jelentek és jelennek meg. Haikuim a Napút című folyóiratban, szintén
pályázatok keretében.
Jelenleg három irodalmi körhöz tartozom: A Faludy György Irodalmi Műhelyhez, az Irkához és a A Hetek kortárs irodalmi online folyóirathoz.

Legfrissebbek a szerzőtől: Zentai Eta

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned