Nélküled
 
Amerre nézek csend honol,
a fakó égre nem rebben madár
a távolban kiáltó feketén
egy alvó híd, mozgásra vár.
A folyó hátán jégtüskék merednek
partján a nehéz küzdelem jele
fagyott jégtáblák súlyos monolitja,
hiányod, életem örök tele.
Nem nyitsz ajtót, a boldog reggeleknek
nem hajolsz fölém, mint az éjszaka
lényed színei más szemébe tűznek
elenyészik tested illata.
Forró szerelmem sodró áramával
megküzdök érted, mint mélyben a folyó
hiszem, haragod akár a jég
mégis olvadó.
Zentai Eta

Zentai Eta vagyok, néhány szó magamról. Budapesten születtem 1938-ban. Mindent kicsit később csináltam, mint lehetett volna. Könyvtárosi diplomát már két gyerek mellett szereztem, és az írásba is nyugdíjasként szerettem bele. Pályázatokon indultam, verseim, novelláim, meséim különböző kiadóknál és online felületen jelentek és jelennek meg. Haikuim a Napút című folyóiratban, szintén
pályázatok keretében.
Jelenleg három irodalmi körhöz tartozom: A Faludy György Irodalmi Műhelyhez, az Irkához és a A Hetek kortárs irodalmi online folyóirathoz.

Legfrissebbek a szerzőtől: Zentai Eta

Tovább a kategóriában: « Z A kert »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned