EGY ÉLETRE

Van két gyermekem
és egy anyám,
ja, persze az utóbbi csak volt-
bár mondják,
hogy amíg gondolunk rá
s jut a sírjára virág,
él ő nekünk.

Aztán van néhány
tisztázandó elvem,
s a jelenkor rendjével
balhézgató nyelvem,
kórházi napokra összespórolt
pár váltás fehérneműm
s egy, a vérem nyomását mérő
elmés szerkentyűm.

A verset s hozzá
a nyomdafesték szagát,
no, meg a mellkasomat
roppantó kritikát,
csak ráadásul kaptam,
hogy jóllakjak,
mint sejtet faló daganat,
egy emberhalálig.

Utoljára frissítve:2020. június 04., csütörtök 08:36
B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ – B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat és a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok.

Tovább a kategóriában: « Verset írni Ingoványon Transzparens »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned