Függő szonett

Somlyó György Őszi szonettjére aggatva
 
 
Vadregényes. Semmi, csak vadregényes.
Pászma fény. Kvantumfolyó. Ág boga.
Fénycsend. És csitt! Interferencia.
Meg a nincsen. Amit a van leképez.

Romantika. Frekventált önmaga.
Unalmat unalomra halmoz. Fényez.
Papír. Nem ég. A könyv nem ér a kézhez.
Sor. Mintha nem következne sora.

Soron túl. Magán kívüli. A fénykép-
album. Ma újra minden arcot feltép.
Pedig nem akar semmit mondani.

Nem is mond. Sorsot nem érez. (Szeretné,
hogyha szeretnétek.) A többi feltét.
Függöny. Pászma fény függvénypontjai.
Miklya Zsolt

Fogyatékkal, hiányokkal születtem és nőttem fel, a nyelvet is hiányokkal együtt kaptam, mint egy csipkemintázatot. Gyerekként játékaimmal és képzeletemmel, kamaszként lázadással és fel-feltörő versforrással, felnőttként alkotó folyamattal és az inspiráció forrásvidékének tiszteletével próbálom kezelni a helyzetet. Így születnek – többek között – a verseim.

Legfrissebbek a szerzőtől: Miklya Zsolt

Tovább a kategóriában: « Medve-szonettek Hajnal lett »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned