- Írta: Miklya Zsolt
- Kategória: Versek
- Megjelent: 150 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Hajnalocska
Száraz ág hogy zörög?
Mint rezgő csontsereg,
lengő bordák között
langyos szél őgyeleg.
Rúg a láb, görcse nem
ébredt még fel, tudom,
tűnök lábujjhegyen,
míg írom otthonom.
A hajnal már közel,
gépem felzümmög épp,
fáradt őr felfigyel,
behűti light sörét.
Szélcsengő, bordasíp,
fűszál két ujj között,
műhelyünk nyitva még,
mennyünk elköltözött.

Miklya Zsolt
Fogyatékkal, hiányokkal születtem és nőttem fel, a nyelvet is hiányokkal együtt kaptam, mint egy csipkemintázatot. Gyerekként játékaimmal és képzeletemmel, kamaszként lázadással és fel-feltörő versforrással, felnőttként alkotó folyamattal és az inspiráció forrásvidékének tiszteletével próbálom kezelni a helyzetet. Így születnek – többek között – a verseim.
Kapcsolódó elemek
Legfrissebbek a szerzőtől: Miklya Zsolt
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned