Hajnalocska

Száraz ág hogy zörög?
Mint rezgő csontsereg,
lengő bordák között
langyos szél őgyeleg.

Rúg a láb, görcse nem
ébredt még fel, tudom,
tűnök lábujjhegyen,
míg írom otthonom.

A hajnal már közel,
gépem felzümmög épp,
fáradt őr felfigyel,
behűti light sörét.

Szélcsengő, bordasíp,
fűszál két ujj között,
műhelyünk nyitva még,
mennyünk elköltözött.
Miklya Zsolt

Fogyatékkal, hiányokkal születtem és nőttem fel, a nyelvet is hiányokkal együtt kaptam, mint egy csipkemintázatot. Gyerekként játékaimmal és képzeletemmel, kamaszként lázadással és fel-feltörő versforrással, felnőttként alkotó folyamattal és az inspiráció forrásvidékének tiszteletével próbálom kezelni a helyzetet. Így születnek – többek között – a verseim.

Legfrissebbek a szerzőtől: Miklya Zsolt

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned