Ab ovo

Azt mondják, hogy hasonlítunk.
Rám néznek: "kiköpött".
`75 nyara volt, mikor
Anyámnál kikötött.
Anyám második gyerek.
Az apám elsőszülött.
Soha nem ártottak neki,
Mégis folyton ütött.
Lehetett volna jó is,
De nem jutott eszébe.
Valami csalán nőhetett
A szíve helyére.

Mit tehetett volna anyám?
Egyedül sírt este,
Mikor a megnyugvását
A bölcsőmben kereste.
Hányszor próbálták már újra!
De így se működött.
Apám aztán végleg át is
Lépte a küszöböt,
Meggörbítve szememben
Az időt és a teret:
Én lettem a lánya,
Aki sohasem létezett.
Ilies Renáta

1987-ben születtem Marosvásárhelyen, öt éves korom óta élek Pesten. Több mint két éve írok verseket. Példaképeim: Pilinszky János, József Attila és Radnóti Miklós. Gyakran olvasok verseket kortárs költőktől is.

Legfrissebbek a szerzőtől: Ilies Renáta

Tovább a kategóriában: « Ebéd Első látásra szerelem »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned