Zsákbamacska
 
Üres pohár alján pangnak
az egykori gyereknapok.
Nem hallom már tiszta hangnak,
mi a fogaim között vacog.
Elvesztek. Vagy csak úgy vannak.
 
Látom magamat néha bennük,
de a részletek homályosak.
Majális van. Nézd ünnepeljük,
ahogy a családok szabályosak.
Szememben amorf-totemjük.
 
Bódék, bazár, és körhinta,
valahogy mindegyik ketyeg.
Érzem kihűl a palacsinta,
mi anyám kezében remeg.
Beállunk, mert kell a sorminta.
 
Anya szorítja a kezem,
másik ernyedt, apa sehol.
Zsákbamacskát vesz épp nekem,
csak a sörbódénál dekkol.
De jönni fog, tudom, türelem.
 
Vízszintben a mérleghinta,
anyával várunk zárórakor.
Homokba rajzolt családminta,
a sörbódénál még nagy a sor.
Teljesen kihűlt a palacsinta.
Bíró Rudolf

Bíró Rudolf
 
1992-ben születtem Hódmezővásárhelyen, azóta is itt élek és dolgozom. A versekkel csupán pár éve alakítottam ki bensőségesebb viszonyt, addig csak gondolatokat vetettem papírra, melyek igyekeztek rímelni egymással.
Goethe szavai azok, amelyek leginkább tükrözik a verseimben megjelenő érzés- és gondolatvilágomat:
„Az ember csak az öröm és a bánat által tud meg bármit magáról és a végzetéről: megtanulja, mit kell tenni és mit kell elkerülni.”
Verseim minden esetben az érzelmeim kivetülései, a pillanatnyi gondolatok, hatások megvalósulásai. Törekszem bennük olyan képeket, metaforákat, asszociációkat, hasonlatokat alkalmazni, melyek szuggesztíven, átvitt értelemben jelenítik meg a mondandót, arra sarkallva az olvasót, hogy több időt töltsön a versemnél pusztán egy „egyszeri” olvasásnál. Ezen kívül folyamatosan kísérletezek a versformákkal, szótagszámmal, szerkezeti felépítéssel (tükörszonett), hiszen, ahogy Jagi barátom /Jagos István Róbert költő; 1974-2019 / mondta: „éhezek”, és így csillapítom az éhségem.

Legfrissebbek a szerzőtől: Bíró Rudolf

Tovább a kategóriában: « Szemtől szemben fakul-fordul »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned