Hallod a cinkét?

Hallod a cinkét? Húzza zenédet,
É-mollban szólhat mától az ének.
Záporcsepp csókol alvó kanálist,
bársonyát bontja a fűzfaág is.
Hallod a cinkét? Élet e trilla,
tetszhalott már csak a lusta kamilla.
Ájult álmából éled a föld is,
ezüst oltalmát hajtja a kőris.

Utoljára frissítve:2020. május 07., csütörtök 20:04
Vaskó Ági

Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem, Maglódon.
Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban.
Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik.
Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálán osztottam meg.
Szívhajtásaim antológiákban és négy saját verseskötetben szöktek szárba.
Könyveim címei:
• Hajnalfényű gondolat,
• Illanó idő,
• Csendből fakadt,
• VASKÓpéságok.


Érzelmeim dallamon- ritmuson válnak lüktető sorokká, s öltenek kötött vagy szabad versformát.
A vers lelkem kifejezőeszköze, általa sírok, vagy épp nevetek.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vaskó Ági

Tovább a kategóriában: « Zúzmara nyílik Alig hihető »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned