Viharmadár

Úgy látom, ma sem jött el a világvége.
Vállamra passzátszél és halcsont tapad.
A tenger sós vize felragad az égre
és örökkévalóságig lassul egy mozdulat.
Hullámmezővé érik most a felszín,
lebegő tányérok a liliomok –
játszanak mint megsemmisülésig
a hínárillatban eltévedt gyerekkorok.
Narancsruhában érkezik az alkony,
a parton lassan, tűnődve jár.
Szakadt arcom vitorlavászon –
óvom, mint költővermét a viharmadár. 

Utoljára frissítve:2020. február 06., csütörtök 19:23
Bánfai Zsolt

Bánfai Zsolt vagyok, 1965-ben születtem Mohácson. Itt érettségiztem a Kisfaludy Károly Gimnáziumban, majd a Közgazdaságtudományi Egyetem Társadalomtudományi Karának Idegennyelvi Tanszékén végeztem.

Német nyelv és irodalom szakos tanár és szakfordító vagyok. Életem meghatározó részét jelenti a zenén és természetszereteten kívül a szépirodalom, ezen belül is a versek. Rengeteg verset olvasok, tisztelem a magyar költészet nagyjait és a nívós kortárs költőket. Számomra meghatározó József Attila, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes és Nagy László életműve. Megjelentem művészeti magazinokban és több irodalmi folyóiratban is:

ELŐRETOLT HELYŐRSÉG
BÁRKA Online Folyóirat (megjelenés folyamatban)
HOLDKATLAN Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat
SZÓZAT Irodalmi és Társadalomkritikai Folyóirat
HÉTTORONY Irodalmi Magazin
A HETEDIK Irodalmi Folyóirat
LENOLAJ Kulturális Online Folyóirat
ARANYLANT Irodalmi és Művészeti Magazin

Legfrissebbek a szerzőtől: Bánfai Zsolt

Tovább a kategóriában: « Nem hallja senki sem Szolmizáció »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned