Medvepuszi
 
a nyárutó méz színarany borostyán
beléragadtunk pározó legyek
habár a medveősz szemet vetett rá
és tanakszik egyek vagy ne egyek
 
addig ideszilárdulunk mi ketten
cukorban fuldokolva tétlenül
alkatrészek egy száradó maketten
mire növekvő maciárny vetül
 
közelít a nyelv és én úgy hazudnék
csak körbe-körbe unos-untalan:
nincs is idő kitart hogy új a nyár még
szeretni foglak augusztustalan
Veréb Dániel

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Veréb Dániel

Tovább a kategóriában: « Magad se hitted Este »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned