Finoman, lágyan és kecsesen
 
hevert a lány a kereveten,
mint üvegdísz ancient polcokon,
mozdulatlanul és mereven,
nézett szemembe hűvösen.
Lágy futamokat játsz’tam
a felhangolt zongorán,
ujjaim a forró billentyűkön,
tekintetem fátyol lepte tomporán.
A hangszer és köztem
mértani kilencven fok,
közte és köztem
határozatlan olvadáspont.
Pázmándi Péter

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Pázmándi Péter

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned