Ne zuhanjak le
 
Nincs út
Csak feléd.
Az arcod
Mély kút:
Mindenen át-
Látó lét.
Szemed kék
Tengervíz,
Nyelved
Anyám főztje íz,
Vállad nagy
Hegyek csúcsa,
S harapnivaló
Lábad térdkalácsa.
 
Akkor este,
Hogy ne zuhanjak le,
Kapaszkodtam volna melledbe.
És hajaddal,
Hogy arcom eltakarjam,
Szelet fújtam volna dalommal.
Papp Ákos

Papp Ákos vagyok, Budapesten élek, az oktatás és mentálhigiéné területein dolgozom. Néhány éve nagy bajokból vagyok felépülőben. Előtte is, közben is, alatta is írtam, írok. Több írásomat közzétették irodalmi portálok, illetve nyomtatott formában is megjelentek. Nem túl régóta a fotózás szerelmese lettem. Történeteket látok, amik életre kelnek bennem és gyakran szöveggel egészítem ki azt. "Ébredéstörténet" című kiállításom tavaly több helyszínen is látható volt.
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned