42. Henry, mocskos agya

2019. május 19.

Átok ül Henrynknek agyán:
ocsmánysággal tele.
Néha csodálkozik magán,
hogy’ fér ennyi bele.
Szíve, ha lenne, a jóra törne,
de minden más rosszra viszi.
Embert azért még nem ölne.
Legalábbis azt hiszi.

Mert Henry soha nem volt olyan helyzetben,
hogy valóban ölni kell.
Elvan jól a betonketrecben,
ez neki meg is felel,
bár néha-néha úgy hiszi,
hogy ő többre hivatott.
Pedig erre csak az viszi,
hogy a pocsék pia hatott.

Henry tudja, a szépséget
már nem éri el.
Ha agyába tagadást éget,
majd nem kell kivel
megosztania a rémeket
és a szenvedést.
Hisz úgysem érheti el az eget,
de gyáva megfogni a kést.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

Utoljára frissítve:2020. január 05., vasárnap 09:38
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned