39. Henry másnapos

2019. május 19.

Henry részeg lett az este,
megártott neki a sör.
Persze pálinkát is ivott a beste,
azt mondta - a lét meggyötör,
hát kell valami ami kikapcsolja agyam,
ha a feszültséget már nem bírom.
Ami pedig még hátra van,
magamból majd csak kiírom.

Henry részegsége nem nagy ügy,
mással is megesik az ilyen
világok nyílnak fejében, mint a rügy,
és úgy érzi magát, igen,
mint aki újra az aszfalt fölött lebeg,
bár ott motoszkál valahol belül,
hogy az érzést hamar elfújják a szelek,
és Henry akkor megint pokolra merül.

Henry tanult tahó, művelt és okos,
bár érzelmileg kissé szegény.
Csak menne előre, mint a kos,
ameddig látszik még remény,
s ha végül elfogy, letörik,
és olykor bizony pohárhoz nyúl.
Tegnap este már az ötödik
fogyott. S most reszket - magától -, mint a nyúl

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

Utoljára frissítve:2020. január 05., vasárnap 09:31
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned