Amikor szerelmes vagyok
 
Teáskanállal vettem csak belőled,
és egy pohár csendben feloldódtál.
Ittam minden gondolatod, amit a
pillantásoddal az italomba szórtál.
 
Az éjszaka bonbonként csomagolt ki,
nassolt a testmeleg desszertedből.
Majd éjfél előtt még egy dupla kávé,
tudod, abból a koffeinmentesből.
 
TV-képernyő szürke keretében
ötven árnyalattal színesebb látvány:
Fejem kulcscsontjaidhoz idomult,
s lettél a memóriahabos párnám.
 
Most kis kifli, nagy kifli pózban fekszünk.
Aludttej csak az álom a párnámon,
mintás szalvéta a bőrünk hozzá,
míg a nap reggelizik a párkányon.
Bíró Rudolf

Bíró Rudolf
 
1992-ben születtem Hódmezővásárhelyen, azóta is itt élek és dolgozom. A versekkel csupán pár éve alakítottam ki bensőségesebb viszonyt, addig csak gondolatokat vetettem papírra, melyek igyekeztek rímelni egymással.
Goethe szavai azok, amelyek leginkább tükrözik a verseimben megjelenő érzés- és gondolatvilágomat:
„Az ember csak az öröm és a bánat által tud meg bármit magáról és a végzetéről: megtanulja, mit kell tenni és mit kell elkerülni.”
Verseim minden esetben az érzelmeim kivetülései, a pillanatnyi gondolatok, hatások megvalósulásai. Törekszem bennük olyan képeket, metaforákat, asszociációkat, hasonlatokat alkalmazni, melyek szuggesztíven, átvitt értelemben jelenítik meg a mondandót, arra sarkallva az olvasót, hogy több időt töltsön a versemnél pusztán egy „egyszeri” olvasásnál. Ezen kívül folyamatosan kísérletezek a versformákkal, szótagszámmal, szerkezeti felépítéssel (tükörszonett), hiszen, ahogy Jagi barátom /Jagos István Róbert költő; 1974-2019 / mondta: „éhezek”, és így csillapítom az éhségem.
Tovább a kategóriában: « Megszegett ünnep Bőrödbe karcolok »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned