Megszegett ünnep
 
Láncdohányos Hold köhög odafenn az égen,
körötte elnyomott csikkek a csillagok.
Lehamuzott sztreccsnadrágként nyújtózik éppen
a körút, és rajta foltként izzadok.
 
Nyáréjszaka. Csak szívom a fülledt levegőt.
Amott füstös hangon dohánybolt köszön.
Kinyitnám a nem létező görög-legyezőt,
ne csak a hab dideregjen a meleg sörön.
 
Tumultus. Ricsaj.  Ünnepi szoknya a tér,
fodros korcokban elvarratlan szerelmek.
A közös vályúhoz most mindenki odafér.
A bódék mellett összetört szemek legelnek.
 
Tinik, térfigyelőbe lőtt insta-selfik.
A tűzijátékra is csak felkelni járnak.
Haspóló felvágva egészen mellig,
a farmerból kilátszanak a pillangószárnyak.
 
Dorombol a cicanadrág, hízelgőn bújik.
(De a fekete macska balszerencsét okoz!)
Itt minden lány az apjával randevúzik,
szájuk friss levegővel teli cigisdoboz.
 
Minden mosoly egy félreértett köszönés,
flegma pillantások karmolják az arcot.
Félrenyelt mondatok, beszédes köhögés,
nem hallok "sziát", csak egy eldobott visszhangot.
 
Túl sok az ismerős, de kevés, aki megismer.
Arctalan tömeggel frontális karambol.
Fülemben alacsonyan van a hangregiszter,
a jövőévi beállásnál talán újra hangol.
 
A padok látják csak, kinek milyen az ülepe,
a menekülési útvonal mért mutat a zsákutcára?
Ez az államalapítás, és a Kenyér ünnepe,
de lehet csak én szegek keresztet a hátuljára.
 
 

Megjelent Őszi virágok című verseskötben
Bíró Rudolf

Bíró Rudolf
 
1992-ben születtem Hódmezővásárhelyen, azóta is itt élek és dolgozom. A versekkel csupán pár éve alakítottam ki bensőségesebb viszonyt, addig csak gondolatokat vetettem papírra, melyek igyekeztek rímelni egymással.
Goethe szavai azok, amelyek leginkább tükrözik a verseimben megjelenő érzés- és gondolatvilágomat:
„Az ember csak az öröm és a bánat által tud meg bármit magáról és a végzetéről: megtanulja, mit kell tenni és mit kell elkerülni.”
Verseim minden esetben az érzelmeim kivetülései, a pillanatnyi gondolatok, hatások megvalósulásai. Törekszem bennük olyan képeket, metaforákat, asszociációkat, hasonlatokat alkalmazni, melyek szuggesztíven, átvitt értelemben jelenítik meg a mondandót, arra sarkallva az olvasót, hogy több időt töltsön a versemnél pusztán egy „egyszeri” olvasásnál. Ezen kívül folyamatosan kísérletezek a versformákkal, szótagszámmal, szerkezeti felépítéssel (tükörszonett), hiszen, ahogy Jagi barátom /Jagos István Róbert költő; 1974-2019 / mondta: „éhezek”, és így csillapítom az éhségem.

Legfrissebbek a szerzőtől: Bíró Rudolf

Tovább a kategóriában: « Mosolygödör Amikor szerelmes vagyok »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned