Még idelenn
(Abbey Lincoln: Down Here Below)
 
Mert idelenn
még változó a szél,
s vak éjjelek
bezárt imáit zörgeti,
sóhajt a reggel, és tisztába tesz
még idelenn.
 
Mert idelenn
csak lenni nem elég,
azt mondják, néha tengerkék az ég,
ott ringtunk benne, én s a kezdetek
előtti cél, hogy
itt legyek Veled.
 
Azt mondják arcod tiltva már,
fenséged is örök homály,
s két kezed amit alkotott
nem láthatja az alkotót…
Lehet, Te látod, én tudom:
lábammal lépdelsz az úton,
s egy mozdulatban, idegen,
érezlek mégis idelenn.
 
Mert idelenn
a Nap vetítget újra
holdas éjszakákra fényt,
vihar jön, zeng a húrja,
eső itat szomjas reményt
még idelenn.
 
Tiéd vagyok,
egyetlenem, egészen,
az én tudatban benne rejtezel:
ott állsz, hisz itt a jel,
s elindulunk,
még idelenn.
 
Te tettél azzá, aki vagy,
szívedet adtad, s szemedet,
az ölelésem is Te vagy,
s Te vagy, ha azt mondom: „lehet”.
Lehet, Te látod, én tudom:
lábammal lépdelsz az úton
Te mindenem, Te idegen
így látlak mégis idelenn.
 
 
Abbey Lincoln:
Down here below
 

Down here below
The winds of change are blowin'
Through the weary night
I prayed my soul will find me
Shinin' in the mornin' light
Down here below
 
Down here below
It's not so easy just to be
Sometimes I'm really all at sea
You made me when the world was new
And skies were blue
And I am here, because there's you
 
They say I'll never see your Face
And we are banished from your Grace
The one you fashioned with your Hand
And scattered all across the land
But I am happy just to know
That you will go where I must go
For there are wounds and scars to show
Livin' here, down here below
 
Down here below
The setting sun is shining
On a melancholy moon
I hear the distant thunder
And the crying of the loon
Down here below
I'm yours alone
The only one to call my own
The only one I've ever known
Sometimes I see you standing there
Sometimes, I'm free
And you are here
Down here with me

You made me just the way to be
A heart with feelin', eyes to see
A strong embrace, a simple hand
A spirit free that says: "I can."
And I am happy just to know
That you will go where I must go
For you will send me, this I know
Living here, down here below
Kovács Árpád

Kovács Árpád

1974. 04. 07.

Pilisszentlélek

Nyelvtanár, nyelvtanuló, versíró és versolvasó. Utóbbi kettőt tekintve költők és versmegzenésítések lelkes híve. Sokszor hallani tőle: ”Dalrai ráma verseim”, igaz, bölcs előrelátással általában csak kutyáinak énekelget (olyankor nehezebb is megtalálni őket az erdőben). Nagy örömmel látja nevét A Hetedik alkotóinak sorában.

Tovább a kategóriában: « Vlagyimír Viszockíj: Lírikus
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned