Legalább
 
Érzékeink szitaszövetté fonódtak.
Lyukacsos, laza kötelék,
melyre mindig máshonnan érkezett a fény.
Távol maradtál vágyaidtól,
mégsem átkoztalak sosem.
Akkor sem, mikor utadba kerültem,
pedig kiszámítható, kötött pályán,
egymás mellé szólt a helyjegyünk.
Akkor sem, amikor észrevettem,
hogy csak üres kabátod lóg a fogason.
Akkor sem, mikor a szemedben villant
villámoktól szétporladt minden idebenn.
Legalább megtörténtél!
Legalább láttam még egyszer
csokorba tódulni mimózám szirmait.
Legalább nagy vad voltál!
Magányt ordító,
ösztönöktől vezérelt,
és könyörtelen.
B. Mester Éva

B. Mester Éva

Csak nyugdíjas koromban kezdtem el verseket írni. Addig csak családi ünnepek esetén, többnyire az asztalfióknak. Hét testvéremmel gazdag gyermekkorom volt. Felnőttként két gyerekkel magamra maradtam. Tettem a dolgom előbb közgazdászként, majd közgazdász-tanárként. A kenyérharcon túl ma már emlékeim, tapasztalataim és a családom adnak verseimhez témát, de nyitott szemmel járok a világban és érzékelem a lelkem rezdüléseit is.
Elsőként az Irodalmi Rádió fogadott be, ma már 5-6 irodalmi portál várja verseimet.
Egy kötetem jelent meg Csillagnász címmel, a második kötet előkészületei folyamatban vannak.

Legfrissebbek a szerzőtől: B. Mester Éva

Tovább a kategóriában: « November Jómadarak »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned