TÉL

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!

1922. november 12.

Utoljára frissítve:2019. december 01., vasárnap 07:49
József Attila

József Attila (Budapest, Ferencváros,  1905. április 11. -Balatonszárszó, 1937 december 3. ) Baumgarten- és posztumusz Kossuth-díjas költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja.

A Szegedi Tudományegyetemen tanárnak készült, de a Tiszta szívvel című verse miatt kirobbant jobboldali tiltakozások nyomán Horger Antal professzor eltanácsolta a tanári pályától. Ezután nyugati egyetemekre iratkozott be: Bécsben hallgatott előadásokat, majd Párizsban a Sorbonne-on tanult és tökéletesítette nyelvtudását. Közben megismerkedett a kortárs német és francia költészettel, melynek reprezentánsai közül főleg Villon gyakorolt rá nagy hatást.

Már külföldön is szimpatizált a kommunizmussal, majd Magyarországra hazatérve kapcsolatba lépett az illegális munkásmozgalommal, amellyel később elvi okokból szakított. A költő elmeállapota fokozatosan megromlott, ám továbbra is zseniális verseket írt. A betegséget tetézték lelki problémái, és szerelmi csalódásai is.
A balatonszárszói vasútállomáson vitatott körülmények között egy tehervonat kerekei alá került és szörnyethalt. Az általánosan elterjedt nézet szerint öngyilkosságot követett el, mások szerint baleset történt.

 

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned