Szerelem

Atomjaira hullt a bánat
A tévedés mindent kimart belőle
Seszínt, epét, szürkét és feketét
Nem maradt más hátra, mint előre

Mert feszül most a csend
Nem láttuk, hogy így fog jönni
Hogy így lesz vége, szelíden
Engedtük az éjszakába betörni

Szikrázó könnyem ki olthatná el
Ha nem a meztelen, bájos arcú múzsa?
Keble fedetlen, kitakaratlan
Arcán gyűlölet ég, ajkán a március rúzsa

Szeress és ölj meg, tépd szívem
Ezer meg ezer apró darabra
Mert így akarok elmúlni, hontalanul
Beletemetve az idegen talajba

Utoljára frissítve:2019. november 07., csütörtök 18:04
Kőrösi Péter

1996-ban születtem Budapesten. A Fazekas Gimnáziumban érettségiztem 2015-ben, azóta szociológiát hallgattam a Corvinus Egyetemen és közgazdaságtant a hollandiai Tilburgban. Jelenleg Alkalmazott közgazdaságtan szakon tanulok az ELTE-n.
Azt hiszem, valahol mindig is fogékony voltam a versírásra és mindenre, ami irodalom. Óvodás koromban írtam első rigmusaimat. Tizenöt évesen fedeztem fel, hogy tudok verset írni. Ekkortól olvasom nagy lelkesedéssel azóta példaképpé vált nagy klasszikusok – Kosztolányi, József Attila, Ady – költeményeit is. Manapság változó gyakorisággal költök, néha több verset gyors egymásutánban, máskor hetekig egyet sem.
Lírámban a lélek mélységeit kutatom, formákkal és alakzatokkal kísérletezem. Nem vetem meg a profánságot, de magam is jobb szeretem a letisztultabb, tompítottabb hangvételű verseimet. Kedves szabadidős foglalkozásom műfaji határok feszegetése.
Tulajdonképpen máig íróasztalom fiókjának, vagy inkább fiókjába, írom műveimet, bár többször jelent meg lírám és prózám a Fazekas Évkönyvben, illetve működtetek egy versblogot is Hétfejű Triceratops címmel. (Kisfiúként nagyon szerettem a dinoszauruszokat.)
A költészet mellett szeretem a zenét, a filmművészetet, a történelmet és a filozófiát. Tíz éven át tartó zeneiskolai tanulmányok után ma rockzenekarban énekelek és játszom gitáron. Édesapámmal is szoktunk együtt zenélni és énekelni otthon és színpadon is. Kedvelem a nyelveket, folyékonyan beszélek angolul és franciául; barátságban vagyok még a német, a holland, a török és az orosz nyelvekkel.
Becsületes keresztény embernek tartom magam. Gondolkodónak, aki hajlamos idealizmusra meg szélsőséges pacifizmusra is, de azért egy végső célra törekszik: hozzátenni valamit a világ fejlődéséhez.

Tovább a kategóriában: « Kezed kezem mellet Utolso »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned