27. Henry az árban

Henry kapaszkodót keres.
Pörgeti, rángatja, viszi az ár.
A hullámzás nagyon heves,
a szennyet is szájába veri már.
Nem tudja, miért ragadta el,
ő csendesebb vizekre tréningezett.
Néha elmerül. Úszna fel,
jól jönne egy kortynyi lélegzet.

Az ár Henryvel egyre rohan.
Körülnézni sincs idő.
Egy gondolat lassan megfogan:
csak vigyen, amíg tart a levegő!
De jaj! Nem jó a taktika:
elölről szirt mered rá bután,
majd víz alá kell buknia,
hogy egy ág ne vágja kupán.

Van, aki motorcsónakon
szeli mellette a vizet.
Őket majd mind csókoltatom,
hisz' én vagyok, aki ezért fizet.
Van, aki hajón, a hídon áll,
más repülőgépen ül;
Henry egy mentőövre vár,
de a többi úszó sem menekül.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

Utoljára frissítve:2019. november 05., kedd 13:35
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned