26. Henry magasról tesz rá

Henry a hegyre menne reggel.
Csupa verőfény az idő,
szépség támadja nagy sereggel,
és kristálytiszta a levegő.
Távol tőle a város szennye.
A hegylábnál hullámzik alant.
Nem kérdés, kirándulni menj-e.
Fejében hallgat most a lant.

Miazmát gőzöl, páráll a város,
a szőke víz megint vérszínű,
de erre már gondolni is káros.
Henry tudja. Nem féleszű.
Színt váltott mára már az ország.
Aki lakja, csupa kaméleon.
Vörös volt, barna szabja meg sorsát.
Henry töpreng: van más bajom!

Miért törődjek a mocsokkal,
szennyel lent, a lábam alatt?
Ok nélkül van-e, vagy jó okkal,
de a világ semmit nem haladt.
Aki felül van, kapzsi és tapos,
aki meg alul, mind nagyon hülye.
Tudom, e gondolat egy kissé lapos.
Szarok rá! Ez mások ügye.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

Utoljára frissítve:2019. november 05., kedd 13:32
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned