25. Henrynek halálvágya van

Meg kéne halni, Henry úgy hiszi,
nem sok értelme van a létnek.
Bár ez a gondolat nem túl píszí,
de folyton Henry farkára lépnek.
Henry próbálja kiverni gyakran.
Fejéből ezt a gondolatot.
De elszántsága eléggé gyatra.
Bent maradt és ott hatott.

Bármerre néz is Henry, nincsen
értelmes jövő se benn, se kint.
Már rég nem osztozik semmi kincsen,
ritkán érez csak mást, mint kínt.
Talán, ha alkotna, értelme lenne
a létnek, amely körébe áll,
rozsdás vizet nem inna, nem enne
több szemetet, mert az a halál.

De Henry napról-napra él csak.
Vegetál. Másként nem lehet.
Nem volt szellemi, erkölcsi csélcsap.
Átélt már néhány zord telet,
és most lassan elege belőle.
Ha ennyi az élet, akkor minek?
Mocskolja egymást a többi! Felőle!
Magából minden szennyet kivet.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

Utoljára frissítve:2019. november 05., kedd 13:29
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned