Szindbád II.

Terhekkel s vágyakkal megrakottan
szállok... édened felé
Gyönyörben mosdatva arcomat
Tengerre szállok - remegve érted
Cipelve terheim álmaim útjára lépek
Hajóra száll s Teérted űz a vágy,
ködökbe burkolt viharzó tengerekre.

Repít – repít az álom!

Vitorlámat --mely tegnap még feszült--
rongyokra tépte mára (már) a szél.
S ma már tudom: hiába szálltam érted
viharzó tengerekre...
Hisz Te a parton vársz reám!

Utoljára frissítve:2019. november 03., vasárnap 22:13
Zsobrák János

Zsobrakt János
A forradalom gyermeke vagyok (ill. voltam), mivel
sajnos nincs permanens forradalom így a tespedés embe-
reivel töltöttem életem nagyobbik rész(let)ét. 1956 u-
tán még kereszteltek is pedig már dúlt az istentelení-
tés -egyik nevemet örököltem a másikat a pap testálta
rám: így kimaradtam a névadó ünnepség puritánságaiból.
Dolgoztam, írtam... tanultam (önmagamtól). Valahogy nem
hittem a tanároknak. A "DÜBÖRGŐ TISZÁK" novellám vagy
versem? -nehéz megállapítani- a SOMOGYI ÍRÓK és költők
gyöngyszemeibe is besorolt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Zsobrák János

Tovább a kategóriában: « Szinbád I. lázár ébresztése »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned