Szindbád I.

Súlyos terheddel hiába járkálsz az éjszakában
Bűnökkel megrakottan: roskadozva...
Botlasz mindig újabb - és újabb
didergő hajnalokba.
Visz a lábad: álmod -s
hajód felé.
Űz! -és üvölt a vágy benned
Te indulsz,és újra indulsz...
keresni új Asszonyt,új Hazát
Vársz! De vissza már nem találsz
Hajóddal s vágyaiddal
óceánról - óceánra járva
--szigetre nem találva--
bolyongsz a legsötétebb éjszakában.

Utoljára frissítve:2019. november 03., vasárnap 22:11
Zsobrák János

Zsobrakt János
A forradalom gyermeke vagyok (ill. voltam), mivel
sajnos nincs permanens forradalom így a tespedés embe-
reivel töltöttem életem nagyobbik rész(let)ét. 1956 u-
tán még kereszteltek is pedig már dúlt az istentelení-
tés -egyik nevemet örököltem a másikat a pap testálta
rám: így kimaradtam a névadó ünnepség puritánságaiból.
Dolgoztam, írtam... tanultam (önmagamtól). Valahogy nem
hittem a tanároknak. A "DÜBÖRGŐ TISZÁK" novellám vagy
versem? -nehéz megállapítani- a SOMOGYI ÍRÓK és költők
gyöngyszemeibe is besorolt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Zsobrák János

Tovább a kategóriában: « Őszi hulláskor Szinbád II. »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned