A varázslat hangjai

A varázslat hangjai
„A zene Istené!”
Dienes Valéria

Vukán György játszik a zongorán. Tulajdonképpen a mester játszik a zongorával. Hangokat, dallamokat varázsol elő, finom mozdulatokkal, a hangszerből. Vukán zenét áramoltat felénk, a várakozással figyelő hallgatók felé. Én meg írok, olykor rajzolok szintén törvényeimbe zárva, neveltetésembe csukva, jellemembe béklyózva. Zsákban futok. Szerencsére lepényt nem kell enni, és még jó, hogy levegőt kapok egy darabig. Kinn, a fűtött szobán túl, zordon tél van, hull a hó. A hókristályok mélyéről csendülnek köröttem a képeket fodrozó hangok.
Vukán tovább játszik a zongorán. Álmokkal ámít a billentyűket billegetve, nehezen ébredő, sok zajtól eltévelyedett fülünkbe. Pedig már régen volt reggel. Dél van. Ebédszünet. És Vukánt hallgatom, mégis egy varázslatos álom játszadozik bennem, míg ő kacérkodik a fekete és fehér billentyűk hadával. Hadosztály ez, sőt hangosztály. A hangok hadseregével igyekszik elfoglalni szívemet, értelmemet. Felém sereglik! A hódítás hamarosan bekövetkezik, mert lépeget felém a lelke, a Vukáné. Lassan belém költözik és ő – míg előadja szerzeményét a zongorán – addig, szellemünk villanásnyi idejére, én leszek. Ő ettől viszont nem lesz én. Mert ő játssza a zenét, én meg hallgatom. Az úr nemcsak ír. Az úr zongorázik. Zongot rázni vajon tud az úr? Természetesen kérem, minden hangban benne van ez a különleges művész. Most hirtelen csend. A csend nem szünetet jelez. A csend erőt ad, és vágyat ébreszt. Mindenfélét. Nem kell hozzá korán kelni, csak ébren, ébren, éberen lenni. Befogadni. Mert Vukán még  mindig játszik a zongorán.

Zell am See, 2015. január 12-én, Ernő napján. Tizenkettőhúsz és tizenhárom óra között az M 1 műsorát hallgatva.

Utoljára frissítve:2019. november 07., csütörtök 21:50
Czirok Ferenc

ECSET ÉS TOLL
 1951. május 5-én születtem Budapest XVII. kerületében, Rákoscsabán. Életem első 26 évét Esztergomban töltöttem.
 Első verses és prózai kísérleteimet 12-13 éves koromban írtam. 1964-ben Pifkó Péter barátommal „királydrámákat” írtunk Shakespeare után szabadon és a magunk készítette díszletekkel egy apró papír színpadon a jeleneteket be is állítottuk. Rajzolni, majd festeni egy szerelmi csalódás után kezdtem tizenhat évesen. Ezután hosszú szünet következett.
 1975. Ifjúmunkás olvasótábor, Esztergom. Megismerkedtem Györke Zoltánnal, Szilágyi Ákossal, Zirkuli Péterrel és Sárándi Józseffel. Sokat tanultam tőlük.
 1994-ben kezdtem újra, amit kamasz koromban abbahagytam. Párhuzamosan rajzoltam, festettem és leírtam gondolataimat, érzéseimet.
 1996-1998 között Mártélyban természetfestést tanultam Czakó Jánostól és Holler Lászlótól, majd rajzot és kreatív festészetet Mizser Páltól Zebegényben és Verőcén. Hasznos szakmai tanácsokkal segített még pályámon Morvay László.
 1996-tól veszek részt rendszeresen egyéni és csoportos kiállításokon Magyarországon, Ausztriában, Szlovákiában, Romániában és Németországban.
 1998-2000 tűzzománcot Túri Endrétől Kecskeméten, Rácz Gábortól Óbudán, és Gertrud Rittmann-Fischer-től Himmerodban (Németország) tanultam.
 1998-tól jelennek meg írásaim, novellák, esszék, versek, valamint grafikáim, képeim, különböző újságokban, folyóiratokban, antológiákban. (pl.: Bihari Napló /Nagyvárad/; Bécsi Napló; Esztergom és Vidéke; Mentsvár; Átkelő; Jelenlét; Szél-járás; Polisz; Muravidék; Kézjegy – Tolna megyei antológia; Könyv, Könyvtár, Könyvtáros /3K/; Napút)
 2004. november 11-én felvettek a MAOE-be (Magyar Alkotó Művészek Országos Egyesülete) Szentgyörgyi József és Huller Ágoston ajánlásával.
 2006. június. Megjelent a karcagi Barbaricum Kiadónál Sárándi József Birtokviszony című kötete, amelynek a borítóját „piktografikáim” (Sárándi leleménye) díszítik. A kötetben pedig illusztrációim kaptak helyet.
 2008. A pilisvörösvári székhelyű Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület kiadta H. Dobos Mária (Horváth Gáborné dr.) Kereszt-Utak című könyvét. A kötet címlapja grafikáim felhasználásával készült. 
 Művészi és emberi hitvallásomat a Talán igen című versemben sikerült megfogalmaznom:
„Az egymást mérhetetlenül gyűlölni / és akár gondolkodás nélkül megölni / képes embert talán még nem lehetetlen / feladat megtanítani, hogy elrontott / világában a szépet és a jót is meglássa. / Két nagyon jó eszközt látok erre: / a szeretetet és a művészetet.” (Budapest, 1999. július. Megjelent a VIRRADAT IV. Antológia 2001. Tíz év tükrében c. kötetben, szerk. Okányi Kiss Ferenc író, Uránusz Kiadó, 2001.)
 Díjaim: Kollár György Emlékdíj, Mártély 1997; Téli Tárlat díj, Hódmezővásárhely 1999; Accordia Kiadó Irodalmi pályázatának Nívódíja, 2002; A pilisvörösvári KAPTÁR Művészeti Egyesület Radnóti Miklós emlékére kiírt irodalmi pályázatán I. helyezés, 2009; A Pilisi Alkotó Kaptár Egyesület (PAK) Szőlészet és borászat a képzőművészetben és az irodalomban pályázatán megosztott irodalmi I. díj, 2010; Művészet és Kultúra Világa Egyesület Víz „…csak tiszta forrásból…” Nemzetközi Festészeti Kiállítás 2012. Arany elismerő oklevél. Arany János-bicentenárium, Napút pályázat, Verselemzés kategóriában III. helyezés, 2017.
 Első kötetem, huszonöt novella, tizenhat illusztráció, a borítókép is az én munkám, 2018 karácsonyán jelent meg Démonűző kegyelem címmel a Kráter Kiadónál.
 Második könyvemben versek, lírai prózák, és negyvennégy grafikám szerepel. Címe: Pitypang és csillagablak. A borítón egy tizenkilenc évesen festett képem látható. Karácsonyra fog megjelenni.
Czirok Ferenc
 

Legfrissebbek a szerzőtől: Czirok Ferenc

Tovább a kategóriában: « Tündérkirálynő kocsiján November »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned