útkereső

túlszíneztem
káprázatát
hiába bánnám
ha téves arányokkal
küzdök az idő szálán
halványan világító lámpám alatt
egy pergament lap ott maradt
néma jelként
zokszó nélküli karmokkal
megágyaztam az életnek…

Utoljára frissítve:2019. október 20., vasárnap 13:19
Kránitz Laura

Budapesten élek.

Mottóm: Edgar Allan Poe: Álom az álomban- című versének két sora.
Úgy érzem, megfogalmazza azt a hangulatot, világot, amely közel áll hozzám!
„Minden, mi van e bús világon, álomba ködlő furcsa álom.”

Aktívan 2009 óta írok, előtte kihagyásokkal.
Verseim fő témái: gondolataim arról, hogy látom a világot, milyen hatások érnek. Kérdésekre kérdésekkel válaszolok, örök kételkedő vagyok.
Szeretem a filozofikus gondolatokat, a tömörített, lényegre törő fogalmazásokat, az élet értelmét kereső boncolgató írásokat.
A szabad versformát kedvelem.
Érdekel minden, ami művészettel kapcsolatos, és kiemelkedik az átlagból.
Tartalmilag a tömörített formát szeretem.
.

Tovább a kategóriában: « Impulzusok Csöndbélés »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned