N. tér
 
Egy hete késik. A naptár szerint. Ötletem sincs, hogyan mondom el neki. Az internetes oldalakon már a
babaholmikat böngészem és fiúneveken gondolkodom. Persze még korántsem biztos semmi.
Megbeszéltük, hogy az N. téri kis kávézóban fogunk találkozni. Rohanok a busz után, de a sofőr az orrom
előtt csukja be az ajtót. Szentségelek. Hívom. Kicseng. Felveszi. Nevet. Azt mondja, ne aggódjak megvár.
Valóban ott ül a kávézó teraszán. Mosolyog és kihúzza a széket. Rendel.
Fogja a kezemet. Iszogatunk. Valaki telefonál neki. Szabadkozik, hogy fontos, mert az irodából hívják. Öt
perc és itt van.
Addig én kimegyek a mosdóba. Émelygés fog el. Sápadok. Egy pillanatig a hasamon pihentetem a
kezemet.
Úgy döntök, mégsem ma mondom el neki.
Három nap múlva újra találkozunk.
Mosolyog és megölel.
Majd leültet, hogy elmagyarázza, miért
nem tud szeretni engem.

Utoljára frissítve:2019. október 06., vasárnap 16:38
Ilies Renáta

1987-ben születtem Marosvásárhelyen, öt éves korom óta élek Pesten. Több mint két éve írok verseket. Példaképeim: Pilinszky János, József Attila és Radnóti Miklós. Gyakran olvasok verseket kortárs költőktől is.

Legfrissebbek a szerzőtől: Ilies Renáta

Tovább a kategóriában: « Leonardo tévedése C.& G. »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned