Szervetlen kapcsolatok

A valóság itt véget ér,
az ott már a másik part, ahol
halottjaink
sajátjaikat temetik.
Az ég, vagy ami inkább
csak maradt belőle,
egyre szebbnek tűnik.

*

Megsemmisülés: egy pohár víz
az asztalon. A nő és a férfi
egymás kezét fogja.
A nő halkan sír.
A férfi nem létezik.

*

A vonat késik. Várunk,
rosszul tördelt
sorokban.
A végükön nincsen rím –

Utoljára frissítve:2019. október 06., vasárnap 16:15
Siska Péter

1984-ben született Nyíregyházán. A Miskolci Egyetemen végzett, magyar szakos tanárként dolgozik. Verseivel 2004-ben a Kaleidoszkóp Versfesztivál díjazottjai közé került, és még ebben az évben tagja lett a Fecske Csaba által vezetett Új Holnap Stúdiónak, illetve a Fiatal Írók Szövetségének. Publikált többek között az Új Holnap, Zempléni Múzsa, Ex Symposion, A Vörös Postakocsi, Partium c. folyóiratokban, illetve több antológiában. Kötetei: Sztázis (2013), Párhuzamos királyságok (2015).

Tovább a kategóriában: « Nincs jel Imago »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned