végül

végül olyanná lettem mint amilyennek az árnyam
régen akarta de mégse sötétben járok e bolygón
árkaimat már rég betemettem s mély szakadékom
erdős alján is lassacskán hajnalodik már
így megyek egyre előre a fénylők alkonya nem bánt
s porpuha léptem sem visszhangzik a végtelen égen
ám valahonnan halkan meghallom dalaim még
visszaverődni a nagy hegyek énekelik siri hangon
vagy vadul izzó forró kősivatag dudorássza
újra szavam sejtelmem sincsen mégis e hullám
itt tekereg körülöttem s úgy ölel át ahogyan nagy
hajnalok elringatják ősszel a rétjeimen ég
fellegeit feltépő zöld jegenyéim ez árban
így uszom én el messze de mégis csak maradok hisz
nincs hova mennem mert e helyen született meg a fényem
és itt hull majd éji sötétbe de addig a válasz
nincs nyugalom nincs itt pihenés csak a vágta az álmok
új kapujába de úgy megyek én hogy helyt maradok mert
itt gyökerek nélkül nem nőnek az égbe a csendek
és nem iszom tisztára a végzet fémpoharát sem

Utoljára frissítve:2019. október 06., vasárnap 15:22
Csikai Gábor

1981. február 15-én születtem Csornán, de mindig is Kónyban éltem. A helyi általános iskola után a győri Révai Miklós Gimnáziumban érettségiztem, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán diplomáztam. Jelenleg Kónyban, az IKSZT Faluházban dolgozom, és szabadidőmben nem meglepő módon írok. Első könyvem 2013-ban jelent meg, melyet azóta már 18 követett, versek, mesék, regény stb. Írásaim rendszeresen megjelennek a helyi lapokban valamint különböző internetes oldalakon, verseim pedig már négyszer szerepeltek a József Attila Vers-Dal Fesztiválon, valamint publikáltam a Kisalföldben és A Hetedik irodalmi folyóiratban. Költeményeimet megzenésítve játssza Lukács István, Kilián Imre és az Ősforrás, K-Ember zenekar, a SzeRBusz zenekar valamint a Verskoncert zenekar, akiknek Valami szép című lemezén négy versem is szerepel. És ez még korántsem az út vége.

Tovább a kategóriában: « bédé elgondolkodik fényem »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned