Alkotás

Ma nem úgy ülepszik dalod
tollad hegyére,
mint anno, ha kiült a költő
ama dombtetőre.*
Most a versben,
-akár a köznapi őserdőben –
madarak tünnek el
kígyók bendőjében.

Éjjelente aztán hallgatod
a csontok koccanását,
mint porladnak szerre
vérszín-iszonyattá

s mint alakul át a
madárdal méreggé,
szárnyak színes álma
büdös végtermékké.

Reggel dagadt szemmel
fújod az indulót :
egyszerre ébreszted
a madarat s a kígyót.

*Utalás Petőfi Sándor „ Itt van az ősz, itt van ujra....” c.versére.

Utoljára frissítve:2019. október 06., vasárnap 10:06
B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ – B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat és a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok.

Legfrissebbek a szerzőtől: B. Tomos Hajnal

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned