Henryt kioktatja a Hold

Henry a halálról dalol.
Kint havat hord a szél,
az ágakban megakad a Hold,
de érthető, amit beszél.
Henry a tenyerét tárja ki
az ezüstös korong felé,
bár nem ő lesz az, aki
túl sokat fektet belé.

Ló nyihog, haló hörög.
Henry elfedi szemét.
A Hold dagadt pofával ráröhög:
megijedtél, te szemét?
Félni, bizony, van okod.
A sorból fejjel kilógsz,
elátkozni még fogod,
hogy folyton csak áskálódsz.

A társadalom nem felejt.
Holnap a kínpadra mész.
Nem vagy te más, csak selejt.
Testedre oltott mész
vár, szellemed pedig
nincs, és sohasem volt.
Persze mindegy az nekik.
Így röhög Henryn a Hold.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

Utoljára frissítve:2019. október 06., vasárnap 09:57
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned