Henry szerelmes 1.

Henryt új érzés lepte meg.
Hát ez az a szerelem!
Gondolja ő, hogy te, meg
én majd átmegyünk az életen.
Persze sohasem képzeli ő,
hogy drágám viszontszeret.
Nem lesz a létben olyan idő,
hogy boldog leszek veled.

Henry sápadtra gyötri magát,
míg szerelme másra hajt.
Hiába lenne ő aranynugát,
nem kápráztatja el a csajt.
Henry fogy és egyre sápad.
Gyötri a szerelem.
Sorsa ellen hiába lázad:
"ő úgysem élhet velem".

Verseket ír a szerelemhez.
Izzik szinte a toll.
Lassan már több tucatot jegyez,
aki olvassa, az mind troll,
a rajongóból csak csúfot űz.
Kifigurázza őt.
És Henryben hiába lobog a tűz,
nem hevíti a levegőt.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

Utoljára frissítve:2019. október 06., vasárnap 09:52
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned