Henry énekel

Henry hangosan dalol.
A világ lilára vált,
hisz hangja borzalmasan szól,
az idegeknek árt.
Énekelni Henry sem
szeret, ő maga,
hogy most mégis énekel,
nincs magyarázata.

Csak árad torkából a hang,
mintha állna színpadon,
nincsen olyan érces harang,
amelytől elhallgat ez a barom,
de hasadnak fák, és repednek kövek,
ha megszólal Henry hangja,
százötven évre elfut a török,
és megdöglik az összes hangya.

Henry énekel. Nem kell ez!
Senki sem lesz tőle több.
Embert derékban elfelez,
a szívben megáll a döbb.
Ez legalább akkora döbbenet,
mint a vers, amely Henryről szól.
Senki sem mondja: mily remek,
ha röfög egy disznóól.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

Utoljára frissítve:2019. október 06., vasárnap 09:49
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned