Nerys Williams: Contemporary Poetry 3. rész

értelmező, és áttekintő recenzió

III.  Előadásmód:

A kortárs (amerikai) költészet a hang leírt kottája.

-a hangváltozásokat és szüneteket térben jelzi a leírt szöveg
-a verset igen gyakran előadja a költő,
-a spontaneitás benyomására való törekvés tipikus
-egyes költők számára az előadás az alkotás, amelynek során saját szabályokat ötvöznek spontaneitással
-vannak, akik ilyen alkalmak során azt vizsgálják, hogyan jön létre, miként változik a társadalmi nem (gender)
-gyakori a versek kettős megjelenése: ugyanazt másként írják előadáshoz és olvasáshoz

Sokszor előadásnak számít a vers tipográfiai megjelenése is, de a múlt század vége óta egyre gyakoribb a performatív írás: a verset eleve előadásra - a szerző saját előadására - tervezik, belekalkulálják a hangsúlyokat, szüneteket, gesztusokat. Tipikusan ilyen a slam poetry. Charles Olson 1950-es manifesztuma a "Projective verse"- ről nyílt költészetként definiálja a projektív verselést. A test és az írás kapcsolatáról beszél, a "kinetikának" nevezett energia van a központjában. Szerinte a forma soha nem más, mint a tartalom kiterjesztése. A szöveg úgy működik nála, mint az emberi hangra írt zenemű kottája. A szóközök, bekezdések száma pl. megszabja a tartandó szünet hosszát, sokszor a szótagok hangsúlya és a levegővételek helye is tervezett, és ez a tagolás szembe mehet a nyelvi-logikai struktúra-tagolással. Így rímek és hagyományos nyomatékokból vagy hangsúlyokból adódó szövegszervezéssel szemben ad ritmust a szövegnek. Michael Davidson szerint a modern írások anyagi és intertextuális természetűek (mint nálunk Eszterházy prózában - a recenzes), sőt grafikus megjelenítésük is jelentési réteget hordoz. A vers jelentésébe nem csak a költőt, az előadást (vagy megjelenítést) de a hallgatót, olvasót is belekomponálja.

Az írónak a nyelv gondolatot, érzéki benyomásokat, és jelentést hordoz; ezek nagy része metonímiai kapcsolat, a felfedezésen és asszociációkon keresztül épül. A kortárs költészet olvasóját igen gyakra kihívás elé állítja, hogy nélkülöznie kell az előadó előadásmódját, hangsúlyait, gesztusait (itt utalhatok pl. Payer Imre versmondásaira).

Fehrlingetti szerint a modern költészet a próza. Wallace Stevens, Langston Hughes és még Allen Ginsberg is énekesek voltak fiktív zenével (Stevens), mantraénekléssel (Ginsberg). A Beat költők a kimondott szó nyilvánosság-beli erejére helyeztek hangsúlyt, Ferlinghetti a teljes előadásra: a költő akrobata, aki merészségével ámulatba ejt, és bohóc, aki komikus ügyetlenségével nevettet.

Le Roi Jones - Amiri Baraka (utóbbi a költői álnév) korai költészetét politikai eszköznek, fegyvernek tekintette a radikális szociális forradalomhoz. A Fekete Nacionalizmustól később a harmadik világbeli marxizmushoz tért, költészete a hangzó performance maradt. Szerinte semmi nincs definiálva, a költészetben minden megengedett. A költőnek csakis magát kell követnie. Expresszív nyelv című esszéjében azt írja, hogy a különböző személyiségeket a költő más nyelvi stílusban kell megszólaltassa. A vers zeneiségét a ritmusban látta. AM/TRAK c. verse John Coltrane-nal (a jazz szaxofonossal) folytatott képzeletbeli jazz-dialógus. Ritmusa, szerkezete Coltrane bebop-ját mímeli. Barakának ezt a szándékát, hogy a néger amerikai nemzeti zenét, a bluest, a jazzt versbe vigye át, mások is osztották.

2001-ben szept. 11. után megjelentetett kötete: Somebody Blew Up America szerint a tragédiáért Bush és Izrael a felelős. Ennek hatására New Jersey visszavette tőle a poet laurate címet.

They say its some terrorist,
some barbaric
A Rab,
in Afghanistan
It wasn't our American terrorists
It wasn't the Klan or the Skin heads
Or the them that blows up nigger

Churches, or reincarnates us on Death Row
It wasn't Trent Lott
Or David Duke or Giuliani
Or Schundler, Helms retiring

It wasn't
The gonorrhea in costume
The white sheet diseases
That have murdered black people
Azt mondják, valami terrorista
valami barbár
Egy Rabban –(szójáték: A Rab: arab)
Afganisztánból
és nem saját, amerikai terroristánk volt.
Nem a Klan vagy a skinheadek
vagy azok, akik niggereket robbantanak,
vagy templomokat és reinkarnálnak minket a Halálsoron
Nem Trent Lott volt,
vagy David Duke vagy Giuléiani
vagy Schundler, a visszavonult Helms

Nem
a gonorrhea volt álruhában
nem a fehérek lepedő-betegsége,
amely annyi feketét gyilkolt le

 

Mutabaruka (született: Hallan Hope, karibi) és Johnson kezdetben hangszeres zenére improvizáltak szöveget (dub poetry) a dob és basszus ritmusára. A téma a faji elnyomás, a rendőri erőszak, a gazdasági kizsákmányolás. A dub poetry ugyan kezdetben improvizáció volt, de a későbbiekben rögzített zenére komponált, komplex előadás lett, nyomtatásban is megjelentetve. Mutabaruka a jamaikai angolt használja. Ennek szavai ugyan angol szavak, de hangsúlyai, hanglejtése jamaikai. A versek írásképe is a jamaikai kiejtést tükrözi.

Az eddigi lírikusokkal szemben Paul Durcan költészete drámai. Monológokból és párbeszédekből áll, jelenetekből, amelyek csak előadásként teljesednek ki. Ő egyszerre ír bárd, történetmondó és szatírikus humorista. Durcan a legszűkebb értelemben vett performance-költő. A Beckett a kapuknál c. műve kezdetén a pokol határozottan a többi ember. Történeteiben bibliai neveket, allúziókat használ, az ó-és újtestamentumból is.

 

Don Paterson The Last Waltz című verse tercinákban íródott. A második világháború történetéről szóló monológ, amelybe két századvégi jazz zenész koncertturnéja ötvöződik. Hogy az olvasót kizökkentse, időnként márkaneveket tűzdel a szövegbe, és ismert slágerek szövegrészleteit. Nem ismert utalások is előfordulnak, aminek akár csak Eliotnál, utána kell nyomozni, hogy érthető legyen a szöveg.

Charles Altieri - kritikus - szerint önmagunkról nincsen megkülönböztető ismeretünk, csak azokról a pillanatokról, amikor magunkra figyelünk. Így általánosságban sincsen az egyes szám első személyről privilegizált tudás.

Hasonló módon kérdőjelezi meg a nemi (és a társadalmi nemi) hovatartozás adott voltát Judith Butler (1988). A nemi hovatartozás a viselkedés szociálisan elfogadott kategóriáinak összessége. (Ez gender tudományok alapja) A 80-as 90-es évek fordulóján ennek nyomán kezdett előtérbe kerülni, hogy hogyan hat az irodalmi szövegek konstrukciójára a szerző neme.

Felbomlik a mű befejezettsége is: Lyn Hejinian My Life c. prózakölteményét 37 évesen jelentette meg, akkor 37 sorból állt. 45 évesen újra megjelentette további 8 sorral kiegészítve. Így az én folyamatosan kiegészülő, bővülő folyamattá válik. A vers középpontjában a női szerep: anyaság áll, Butler gender felfogását nem adottként hanem az ismétlődő szerepek eredményeként tekinti. Az ismétlődő születésnapok rituáléja a példa. A vers minden szakasza vezérmotívummal kezdődik, amely aztán variálódik a vers későbbi részeiben. Noha a vers nagyrészt női szerepekről szól, Hejinian tudatosan tartja távol a feminista irodalomtól. A vers végig attól az ellentmondástól szenved, amelyet a társadalom által elvárt női szerep és a személyiségnek az ettől a kódolástól való menekülése közötti feszültség okoz.

Kate Fagan ausztrál költő a The Long Moment c. versében az érzékelés és az öntudat kapcsolata a fő kérdés. Fagan improvizációs elemeket alkalmaz versei egy részében, noha szerinte az írás nem lehet pusztán emlékeztető; reagálnia is kell a világra. Ezra Pound szerint a költészet olyan új(don)ság, amely új(don)ság is marad. Fagan ezt a nézetet viszi tovább: szerinte a költészet magába abszorbeálja az újságot. Fagan zenei igénnyel fogalmazza mondatait.

Roland Barthes a The Grain of the Voice -ban (1929-ban a zeneiséggel foglalkozik a költészetben. Kölcsönözve Julia Kristeva terminusait megkülönbözteti a genotext és a phenotext fogalmát. A genotext inkább a melódia, a fenotext pedig a nyelvi struktúrák szerinrt hat. Ebből kiindulva Barthes a geosong és phenosong fogalmát származtatja, ahol a genosong típusú versnek semmi dolga a kommunikációval. Ehelyett a nyelv dikcióját helyezi előtérbe. (Közbevetőleg: mi van azokkal a versekkel, amelyek éppen dikciójuk segítségével kívánnak intellektuális és emocionális szinten hatni? - a recenzens)
Barthes művében a grain a vers olyan eleme, mint a hang a zenében.
Az utóbbi évtizedekben előtérbe kerül a performance writing. Ennek lényege, hogy a szöveggel nem csak szintaktikai és jelentési vonatkozásaiban, de materiális megjelenésében is hatni kívánnak. Ez a színház, animáció, installációs eszközöket elegyíti a költészettel.
Itt aztán a kötet ad néhány példát, amely kizárólag angolul követhető, mivel a kiejtés és az írás különbségéből származó jelentéskülönbségekre építenek.

- kortárs költészet a szöveget kottának tekinti, ebben sokszor instrukciókat is jelöl az előadáshoz
- gyakori az élő előadás, ahol kulcselem lehet a spontaneitás látszata
- az élő előadás drámai elemeket visz a lírába
- kiemelt szerepe van a társadalmi nem konstrukciós folyamata tanulmányozásának
- a performatív írás gyakran elválasztja az előadásra és a nyomtatásra szánt szövegverziókat

 

Utoljára frissítve:2019. október 07., hétfő 11:34
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned