Madár

Sólyom József, nyugalmazott köztisztviselő a parkban üldögélt.
Szeretett itt. Szerette a csendet és ugyanúgy szerette a madarak ricsajozását. Amióta nyugdíjba
ment, ez lett a törzshelye, már sehová sem sietett. Felesége halála óta különösen nem.
Amíg Rozika beteg volt, folyton rohannia kellett. Rohant az orvosért, a rendelőintézetbe a szokásos
receptekért, utána a gyógyszertárba, majd haza. Hét évig ápolta a feleségét. Gyermekük nem
születhetett, valami úri nyavalya miatt Rozika nem volt alkalmas rá, hogy kihordjon egy babát. Sosem
rótta fel neki, pedig nagyon szerette a gyerekeket. Minden nyáron a nővére gyerekeire vigyáztak..
Tudta, hogy elkövetkezik az a bizonyos nap, mégsem hitte. A páros sírhelyet már évekkel a betegség
előtt kiválasztották.
Együtt.
Negyvenkét évig voltak házasok, csaknem minden gondolatuk egy volt.
A temetés nagyon megviselte.
Azóta is minden nap időben fölkelt, megfürdött, megborotválkozott, komótosan inget vasalt, majd a
tőle megszokott rendben indult a reggeliért. Fél liter tej és öt kifli.
Rozika nagyon büszke volt az urára! Azt tartotta róla, mindig olyan, mintha skatulyából lépne elő.
A parkban reggelizett, s evés közben komoly elhatározásra jutott. Régóta fontolgatja, de ma be is
megy a madárboltba, be bizony! - gondolta. A hullámos papagáj a kedvence, csak a felesége miatt
nem vett eddig madarat, Rozika nem szívelte sem az ezzel járó rendetlenséget, sem az ürülékszagot.
Hiába ígérte, hogy ő majd minden nap kitakarítja a kalitkát, ebben nem tudtak egyezségre jutni.
Az első madarat Rozikának nevezte el.
Gyakran beszélgetett vele mindenféléről, ami az eszébe jutott. Kedvence volt a röptetés. Élvezte
látni, milyen boldog szabadságban repül a kis kék madár a nappaliban egyik növényről a másikra.
Ez lett számára mindegyik nap fénypontja!
Aztán jöttek sorban a többiek.
Egy sárga hullámospapagáj, hogy Rozika ne legyen egyedül, egy pár mozambiki csicsörke, egy pár
tűzcsíz, egy zöldike-kanári pár, és a pintyek. Lassacskán minden idejét kitöltötte a harmincegy madár
gondozása.
A szokásos orvosi vizsgálatra borostásan, gyűrött ingben indult. Amint a rendelőbe lépett, az
asszisztensnő még az orrát is befogta, olyan tömény madárürülékszag áradt körülötte. Persze, csak
titokban, mert nem akarta megbántani Józsi bácsit - mégiscsak most halt meg a felesége. Meg
különben is, valaha a Madártani Intézet vezetőjét tisztelhette az öregúrban, egy igazgatót!
Még sosem volt panasza.
Most először, egy különös hátfájás miatt sopánkodott. Ahogy levette ingét, az orvosnak elállt a
lélegzete, az asszisztensnő pedig szabályosan felsikoltott. Sólyom József háta telis-tele volt egészen
elképesztő színű, apró tollakkal, a vöröstől a feketéig, a színskála minden színében pompázott. Az
orvos nagy szakértelemmel, egy erre alkalmas csipesz segítségével húzogatta ki egyenként a tollakat,
majd mindegyik sebet fertőtlenítette, bekötözte. Csak két egészen különös kinövéssel nem tudott mit
kezdeni, a két lapockán. Írt egy beutalót, hátha kórházi kollégái felismerik ezt a betegséget.
Ezután Sólyom Józsefről senki sem hallott.
Nem jelent meg a kórházban, nem ment szokásos körútjára: a reggeliért, a kisállat-kereskedésben
sem látták.
A parkban sem ücsörgött többé.
Akkoriban néhányan látni véltek egy egészen elképesztő méretű sólymot az égen. Időről időre a park
fölött keringett, harmincegy kismadár kíséretében.
Vélhetőleg - egyes hírek szerint - néha meg-megpihent a temetőben is, Sólyom Józsefné, született
Róka Rozália sírjánál.

Utoljára frissítve:2019. szeptember 07., szombat 08:08
Hajnal Éva

Hajnal Éva – biográfia

Hajnal Éva költő, főszerkesztő, lektor, tanítónő, óvónő, tehetségmentor.
1960. szeptember 4-én, Komlón született. Nap-díjas (2014) Art’húr irodalmi díjas (2016) Pécsett él, három felnőtt gyermek boldog és büszke édesanyja. Édesapja tragikus halála (1967) óta ír. Szerzői oldala megtalálható a Hetedhéthatár közérdekű magazinban, a Terebess Magyar Haiku Költők gyűjteményében, az Ezüsthíd és a Magyarul Bábelben oldalán. Versei rendszeresen megjelennek az alábbi online felületeken: Irodalmi Epreskert, Porcelánszív, Lenolaj kulturális online műhely, Art’húr Irodalmi Kávéház, Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin és -Folyóirat, NapSziget folyóirat. Számos alkotását fordították angol-, eszperantó-, olasz-, német-, szlovák-, román- és szerb nyelvre. Költeményeit nyomtatásban a Palócföld Irodalmi, Művészeti, Közéleti Folyóiratban, az Art’húr Irodalmi Kávéház-, az Irodalmi Rádió- és a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin antológiáiban, valamint a Comitatus folyóiratban olvashatjuk. Első önálló kötete, a Lehetne vers (2016), immár második kiadásban (2017).
A költő második kötete a Szómadarak, című haikugyűjtemény (2017).

Legfrissebbek a szerzőtől: Hajnal Éva

Tovább a kategóriában: « Ultrák Undor »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned