Magamhoz

Meg kellene tanulnod
attól a gyerekkorodban felejtett hintától azt,
hogy néha átfordulj önmagadon:
nagy lendületet végy,
és kimozdulj abból a buta előrehátrából.
Meg kellene értened, hogy csak arcokat látsz,
amiken minden izomrándulás
csak interpretációja a léleknek.
Ki kellene már lépned a saját körvonaladból,
hogy meghallhasd azt a kiáltást,
ami a világ másik oldalán születik,
és elhidd, hogy ő nem csak mellékterméke a teremtésnek
vagy Isten esetlen dadogásának visszhangja.

Nem fogsz jól lakni attól, ha megütöd az éhezőt,
és nem leszel gazdagabb, ha megtartod azt a néhány lejt,
amit oda is adhatnál annak az útszélinek.

Tudod, ha egyszer nem a szeme színét néznéd,
hanem megkeresnéd benne a tekintetet,
ha nem éleznéd a körmeidet csak azért,
mert neked kikaparták az egyik szemedet,
akkor megértenéd, hogy a kereszthalál
nemcsak valami performansz volt,
hanem annak a bizonyítéka, hogy
mindenki megérdemel egy meglepetés KFC menüt,
amikor épp nincs pénze ebédre,
és hogy nyugodtan elhallgathatsz,
ha a másiknak épp kiabálni van kedve.

Tudod, az emberek tele vannak
el nem olvasott fejezetekkel,
amikben barokk körmondatokból
bontakoznak ki a bokáig érő telek,
és arra várnak, hogy megírd nekik a tavaszt.

Tudod, egy simogatáskerülő világban
ölelést kell teremteni.

Utoljára frissítve:2019. szeptember 07., szombat 07:57

Legfrissebbek a szerzőtől: Bertalan Tímea

Tovább a kategóriában: « Hiánypótló Nagyvárosi sirályok »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned